Hanem hát mérnökként nem az én dolgom az irodalmi érdemek értékelése. Fontosabb, hogy a tudományban (ma elterjedt módon ez alatt a természettudományokat értve, de a közgazdaságtant is idesorolva, már csak azért is, hiszen mai napság már keresztül-kasul matematika) idén megtörni látszik a szokásos egyoldalúság. A három természettudományos kategória kilenc kitüntetettjének egyharmada nő, ami éppen háromszorosa a tavalyi aránynak. Nagy áttörés, ha belegondolunk, mennyire elutasító volt a svéd bizottság például Lisa Meitner esetében, aki megalkotta a maghasadásnak a nukleáris technikában mind a mai napig használt elméletét. Nem mentség, hogy mindez a második világháború csúcsán történt, és Meitner esetében nemcsak nő-volta, hanem zsidó származása is a kitüntetés ellen hatott.

Nem kevésbé elgondolkodtató az életkori megoszlás is, hiszen a díj eredeti célja az volt, hogy a pénzből további kutatásokat tudjon végezni a kitüntetett. Nyilvánvaló, hogy kimagasló eredményeket a matematika kivételével (amire viszont nincs Nobel-díj) csak évek hosszas munkája után lehet elérni. Ada Yonath (idei kémiai díj) mondta el például egy korábbi, még Nobel-díj előtti nyilatkozatában, hogy munkatársaival több mint 25 ezer kísérletet végeztek, mielőtt sikerült előállítaniuk az első riboszóma kristályokat. Tehát legalább középkorú lesz egy kutató, amikorra a Nobel-bizottság látókörébe kerülhet. Néha mégis döbbenetes a díjazottak életkora. Barbara McClintock korszakos eredményét például 81 éves korában ismerték el (egyébként ez idáig ő az egyedüli nő, aki kategóriájában megosztás nélküli díjat kapott). Az idei fizikai díjazottak életkora is elgondolkodtató, hiszen átlagosan 80 évesek (sőt, W.S. Boyle 85 éves), és a mindennapjainkban immár rendszeresen használt eredményeiket még a hetvenes-nyolcvanas években érték el.

Hanem az idei közgazdasági díjnál hatalmas áttörés következett be! Bár az életkori tendenciákat Ostrom is és Williamson is erősíti, hiszen 76 és 77 évesek, mégis óriási lépés, hogy végre nő is teret kaphatott a svéd nemzeti bank által alapított jeles díjban. Ráadásul Elinor Ostrom munkahelyei sokkal kevésbé tartoznak a világ legjegyzettebb elit-egyetemei közé, mint kitüntetett társáé. A svéd nemzeti bank által alapított Nobel emlékdíj eddigi 62 kitüntetettje szép homogén halmazt alkotott: csupa férfi kapta meg. De most itt a nagy változás. Ámbár az is kétségtelen, hogy Elinor is egy férfi, a férje nevét teszi emlékezetessé, hasonlóan nagyszerű nőtársaihoz, mint például Golda Meir, Indira Gandhi, Margaret Thatcher vagy kortársunk, Angela Merkel.

Az országok szerinti eloszlásban viszont egyáltalán nem történt áttörés, hiszen lényegében valamennyi tudományos díjazott az Egyesült Államokban él és dolgozik, még akkor is, ha egyesek más országban, más földrészen születtek és nevelkedtek. Hiába, a modern felszerelés, a kiváló munkakörülmények, és persze a pénz, a sok és többé-kevésbé nem túl nagy bürokráciával elérhető pénz elsősorban az USA-ban adatik meg a tudományos kutatáshoz. Egyetlen kivétel idén Ada Yonath, az izraeli Weizmann Intézet professzora. Egyébként az intézet alapozó elődjét 1934-ben hozták létre, akkor, amikor Izrael állam még egyáltalán nem is létezett, de mára e kicsiny ország kutatóhelye a tudomány egyik világközpontja lett. Ellentétben az ugyancsak kicsiny Magyarországgal, ahol viszont - teljesen függetlenül az egymást váltó kormányok pártállásától - a tudományra, kutatásra alig jut pénz. Talán nem véletlen, hogy a második világháború utáni, magyarként számon tartott tudományos Nobel-díjasok mind más országok polgárai.