A hirtelen a semmiből előbukkanó látogató Sulawesi (régebbi nevén Celebesz), Indonézia harmadik legnagyobb szigete fölött esett darabokra október 8-án, helyi idő szerint délelőtt 11-kor. A helybeliek óriási robajt hallottak, amikor a néhány méteres égitest felrobbant. A NASA most publikált becslései szerint annyi energia szabadult fel, amennyit 40-50 ezer tonna TNT, vagy 3-4 hirosimai atombomba detonációja produkál. Milyen gyakoriak az efféle randevúk és mi mindent veszíthet egy meteorbecsapódással a földi civilizáció?



Sárneczky Krisztián, a Magyar Csillagászati Egyesület titkára elmondta: egy 5-10 méter átmérőjű égitest lépett be a Föld légkörébe. Nem ritka dolog, hogy ekkora meteorral találkozik bolygónk: hasonló méretű égitestek egyes becslések szerint akár egy-kéthetente is okozhatnak a mostanihoz hasonló robbanást. Ám mivel a Föld felszínének 99%-a lakatlan, százból egy esetnek van szemtanúja.

Az Indonézia sűrűn lakott területe felett bekövetkezett robbanást persze nem csak szemtanúk beszámolói és a videófelvételek alapján ismerjük. A tudósok a légköri robbanásokat műszerekkel figyelik, hogy meghatározzák milyen gyakorisággal történnek, és veszélyeztethetik-e a földi életet.

Tízmillió éves utazás

A kisbolygók a Mars és a Jupiter pályája közötti tartományból szabadulnak el. Egymás közötti ütközések, vagy a Jupiter gravitációs hatása lendíti őket a Naprendszer belseje felé. Egy jelentős részük - akár több tízmillió éves keringés után - a Napba zuhan, más részük a belső bolygókba ütközik.

A hullócsillagok, melyeket nevezhetünk kisbolygóknak, meteoroknak is, 80-100 kilométer magasan kezdenek el izzani. Méretüktől, anyaguktól, sebességüktől, becsapódási szögüktől függ, hogy milyen közel kerülnek a Föld felszínéhez. Ahogyan az egyre sűrűbb légrétegekbe érnek, a kőmeteoritok, mint amilyen az indonéz is volt, néhány tíz kilométer magasan megsemmisülnek. A vasmeteoritok általában túlélik a légköri repülést.

10 métertől 10 kilométeres átmérőig terjedően ma már több mint 6000 Föld-közeli kisbolygóról tudunk. Ma az 1 kilométernél nagyobb, a Földet veszélyeztető kisbolygók 90%-át ismerjük, a NASA tervei szerint 2020-2025 körül már a 300 méternél nagyobb, 1 kilométeresnél kisebb átmérőjűekről is ugyanilyen részletesen ismeretekkel bírunk majd.

Katasztrófafilm

A nagyobb, 20-30 méteres kisbolygók földet éréskor körülbelül focilabda méretűek. Ezek már valóban okozhatnak kárt: átüthetik a födémet, vagy totálkárosra törhetnek egy autót. Ezekből lakott területre legfeljebb 1-2 hullik néhány évente. Arról nincs hiteles feljegyzés, hogy meteorit emberéletet oltott volna ki.

Sárneczky Krisztián szerint jelen pillanatban megvan az esélye annak, hogy elmulasztunk észre venni egy olyan égitestet, amely kárt okozhat a Földre hullva. Egy katasztrófának azonban nagyon kicsi a valószínűsége. Ismerjük a túlnyomó többségét az az egy kilométernél nagyobb kisbolygóknak, melyek drámai katasztrófát okoznának, valamint a sok száz méteresek többségét is, melyek még mindig országnyi területet lennének képesek letarolni. A mai számítások szerint azonban az elkövetkezendő száz évben ilyenek nem veszélyeztetik a Földet.